A génkezelt élelmiszerek hatása az egészségre címmel tartott múlt hétvégén előadást Dr. Bódis György a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület meghívására. A Román Orvosi Kamara munkatársa, a kamara orvosi laboratóriumi bizottságának titkára, főorvos prezentációjának közel szöveghű változatát közöljük.
„A genetikailag módosított növények termesztése minden idők legnagyobb környezeti katasztrófáját fogja okozni” – mondta Károly herceg, a génmódosított élelmiszerek egyik legnagyobb ismert ellenzője. Érve: a multinacionális élelmiszercégek képesek diktálni az étkezési szokásokat, és ha érdekük úgy kívánja, akkor bármit meg tudnak velünk etetni.
Már volt arra példa, hogy kísérletképpen bevezetett mezőgazdasági technológia környezeti katasztrófát okozott Indiában, illetve Pakisztánban. Károly herceg szerint az élelmiszer-biztonság még az élelmiszer-termelésnél is fontosabb: nem mindegy, hogy mit termelünk, illetve hogy mit fogyasztunk – ez az igazi kérdés napjainkban. Mert a Föld el tudná tartani a lakóit, a kérdés az, hogyan.
A génmódosított növények alkalmazása
Az első generációs génmódosított növényeket a mezőgazdaság használja: olyan növényeket és állatokat hoznak létre, amelyek a termelékenység szempontjából hasznosak, például rezisztensek bizonyos növényvédő szerekre, azaz lehet nagyüzemi rendszerben termeszteni az adott növényt. Bizonyos állatok nagyobbra nőnek, több tejet adnak, nagyobb lesz a sonkájuk, és olyan szörnyűségeket is lehet látni, hogy egy csirkének négy lába lesz vagy hat szárnya, ami sokkal előnyösebb a termelőnek.
A második generációs fajták esetében olyan változásokat hoznak létre egy növényben vagy állatban, hogy az olyan fehérjéket termeljen, amelyeket egyébként nem vagy nem abban a formában termel, és amelyeket mi, emberek közvetlenül elfogyaszthatunk: szója vagy bizonyos burgonyafajták, amelyeket úgy változtattak meg, hogy azok táplálkozástanilag előnyösebbek legyenek.
Például a paradicsomot úgy próbálták megváltoztatni, hogy ne romoljon meg szállítás során, hanem maradjon kemény, szép és kívánatos, az üzletek polcain akár hetekig is állhasson. Ennek elsősorban üzleti előnye van.
Ismert, génkezelt élelmiszernövények
(Felsorolás sok infóval és kajával. Ha unod, vagy nem eszel növényeket, vagy eszel, és továbbra is szeretni akarod őket, ugord át.)
Szója: a legnagyobb területen termelt, totális gyomirtószereknek ellenálló növény. A legnagyobb gondot termesztésében a gyomok jelentették, ezt oldották meg génmódosítással. Jelenleg az Omega-3 zsírsavakat termelő fajtákkal folynak a kísérletezések. Romániában hivatalosan nem lehet termeszteni, nem titok azonban, hogy nagy területeket ültetnek be ma is génmódosított szójával.
Kukorica: a módosított fajba egy olyan toxid génjét ültették be, amely bizonyos lepkékre és molyokra mérgező, így a növény maga termeli meg a mérget. A hátránya az lett, hogy mivel a kukorica levelét és szárát nem csak bizonyos lepkék fogyasztották, más lepkefajokat is kipusztított az amerikai kontinensről. Ez ma már egy ismert környezeti katasztrófa.
Arra egyelőre nincs konkrét bizonyíték, hogy az így előállított kukorica az emberre is ártalmas, bár nyilván a rovarokat elpusztító mérgező anyag bekerül a darált kukoricalisztbe, az ebből készült puliszkát pedig megesszük. Romániában nagy területeken termesztik, többek között Kolozs megyében.
Gyapot: nemcsak a textilipar használja fel, hanem magjából olajat préselnek, és elsősorban az USA-ban, Indiában olyan gyakran használják sütésre, főzésre, mint mi a napraforgó olajat. Rovarrezistens fajtákat termesztettek ki.
Repce: a negyedik legnagyobb területen kultivált növény. Többek között étrend-kiegészítőkben és kozmetikai termékekben használt alapanyagok miatt módosították genetikailag, és termesztik nagy mennyiségben. Ellenáll a gyomirtó-szereknek.
Dr. Bódis György főorvos
A lucernát, a burgonyát, a paradicsomot és a rizset kisebb területeken ugyan, de génmódosított formában szintén termesztik. Lucerna: gyomirtó-szereknek ellenálló fajtát kísérleteztek ki, fontos takarmánynövényként használják.
Burgonya: egy Amflora nevű változatot termesztenek már Európában is, de nem emberi fogyasztásra szánták és engedélyezték, hanem állatokat etetnek vele, illetve az ipar számára bizonyult hasznosnak. Az Amflora változat olyan alapanyagot termel tiszta formában, amely a keményítőgyártás számára kedvező alapanyag. Csak az előállító biotechnológiai céggel szerződött partnerek számára elérhető, nincs közpiacon, az EU-ban ipari felhasználásra termesztik.
Egy másik génkezelt burgonyafajta még nem terjedt el. A növény génállományába a hóvirág egy génjét építették be, így lett rezisztens a Kolorádó bogárra.
Paradicsom: a puhulás nélkül érő Flavr Savr nevű fajta az első kereskedelmi célra termesztett génmódosított élelmiszer volt, forgalmazása azonban nem termelt nyereséget, így 1997-ben kivonták a piacról. Előállítása túl drága lett volna, ezért a kereskedők, termelők inkább vállalják, hogy a paradicsom tíz-húsz százaléka megromlik szállítás közben.
Azóta több zöldség és gyümölcsféle késleltetett érésű/puhulás nélkül érő változatát is előállítják, jelentőségüket a meghosszabbodott eltarthatósági idő adja.
Rizs: Ázsiában alapélelmiszer, és mivel ennek termesztése a népesség élelmiszer-ellátási kérdését is érinti, nem kis vitákat szült a génmódosított rizs előállítása. Mivel sok keleti családnak szinte a rizs az egyetlen eledele, nagy problémát jelent az A-vitamin, a növény ugyanis nem tartalmazza ezt az összetevőt. A génmódosított Aranyrizs már tartalmazza ezt a vitamint, ebben az esetben Bódis György szerint elmondható, hogy hasznos volt a génállomány megváltoztatása, már csak egészségügyi okokból is.
A rizzsel további kísérletezések, fejlesztések folynak, szeretnének kifejleszteni egy olyan változatot, amely E-vitamint, vasat, cinket, és kedvezőbb fehérje-összetételt tartalmaz.
Génmódosított veszélyek 1: allergia
Mivel a génmanipulált szóját termesztik a világon a legnagyobb mennyiségben, ezzel a növénnyel kapcsolatban merült fel a legtöbb kérdés. A természetes szója nagyon egészséges élelmiszer, optimális arányban tartalmazza a fontos tápanyagokat. Körülbelül negyven százalékban fehérjét, 20 százalékban olajat, 30 százalékban szénhidrátot, 5 százalékban pedig szervetlen anyagokat (kálium, nátrium, kálcium, magnézium, foszfor) tartalmaz.
A szója olaja is előnyős, összetételében sok a telítetlen zsírsav, illetve nyolc százalékban egy omega-3 zsírsav található benne, amiről tudományosan is kimutatták, hogy csökkenti a koleszterin szintet. Úgy is mondhatnánk, hogy szupertáplálék, hiszen még rákmegelőző hatóanyaggal is bír.
Az, hogy a szóját belekeverik több élelmiszerbe is, nem lenne probléma. Az más kérdés, hogy természetes szóját vagy génmódosítottat használnak-e kiegészítőként. A gond a génmódosított szója fehérjével van, ugyanis képes élelmiszer-allergiát okozni, a kilencedik leggyakoribb élelmiszer-allergia okozója.
Az allergia nagyon súlyos reakciókat produkál, ami akár halálos is lehet. Kis mennyiségű szójafehérjét mindenki tolerál, még az allergiások is, pontosabban 400 mg dózisig. De mivel nagyon sok élelmiszerben benne van (hamburgerben, csokiban, sajtokban és általában az olajban sült élelmiszerekben), ezért egyáltalán nem elhanyagolható a szójaallergia jelentősége.
Úgyis azt esszük
Bár az Európai Unióban nem termelnek génmódosított szóját, a fogyasztás viszont pontosan akkora mértékű, mint a világ többi részében. 2008-ban az Egyesült Államok 80,5 millió köbtonnát termelt, Brazília 59,9, Argentína 46,2, Kína 15,5, India 9, Paraguay 6,8, Kanada 3,3, az EU 0,6 millió köbtonnát. A világon 2008-ban összesen 230 millió köbtonnát.
Azok az országok, amelyek génmódosított szóját termelnek, hatalmas összegeket nyernek, hiszen amelyek nem termelik, nagy mennyiségben fogyasztják. Nem titok, hogy Európába az Argentínából és Brazíliából érkező szója nagy része génmódosított, az argentin száz százalékban, a brazil 30 százalékban. Szakértők szerint világviszonylatban a termesztett szója 60 százaléka, de jó esetben is fele génmódosított.
A legnagyobb gond az, hogy most már nem lehet tudni, hogy melyik módosított és melyik nem, a termelők és a forgalmazók is annyira keverik őket, természetesen nem véletlenül. Az Európába behozott szója tíz százaléka az élelmiszeriparba kerül, a többit takarmányozásra használják. Érdekes módon a kutyatápszerek csomagolótasakján legtöbbször feltüntetik, hogy génmódosított szóját tartalmaz, a hamburgerzacskókon nem igazán.
A génmódosított állatok
sokkal kevésbé terjedtek el, mint a növények.
„Környezetdisznó”: jobban hasznosítja a növényi foszfort, kisebb a trágya környezetszennyező hatása.
„Omega-3 disznó”: szalonnájában nagyobb mennyiségben van jelen az Omega-3 zsírsav. Ennél a fajtánál a génbeültetést 2006-ban hajtották végre.
Transzgenikus kecske: tejének fehérjeszerkezetét és tápanyag-összetételét módosították.
Transzgenikus szarvasmarha: nem terjedt el. Ezekbe az állatokba laktoferrin-termelést kódoló géneket ültettek. Ez az anyag segít az egészséges emésztőrendszer fenntartásában, karbantartja a szervezet természetes védekező-rendszerét. Ideális a laktóz intoleranciában szenvedők és a tejtermékek fogyasztásában korlátozott személyek számára. Az átörökítő Herman bikát végül etikai problémák miatt „nyugdíjazták”, a beültetett tulajdonságot öröklő utódait elpusztították.
Halak: a génmódosított halakban (lazacban, pontyban és afrikai tilapia fajokban) növekedési hormontúltermelést értek el, vagyis gyorsabban és nagyobbra nőnek nem módosított társaiknál. A cél a környezeti források tehermentesítése lenne. A kérdés viszont az, hogy milyen hatással lesznek az ökoszisztémára, ha esetleg megszöknek és/vagy kereszteződnek vad rokonaikkal.
Bódis szerint előbb-utóbb kikerülnek a környezetbe, keverednek vad társaikkal, a beültetett géneket továbbadják, és tízezer év múlva senki sem tudja megmondani, hogy melyik gén volt az eredeti.
A génmódosítás szabályozása
nagyon összetett és nehéz feladat. Az EU nem tudott vele mit kezdeni, Amerikában teljesen liberálisan kezelik, hitvallásuk: ha nem ártalmas és jó üzlet, akkor fenntartások nélkül lehet csinálni. Európa konzervatívabb, gazdag, megengedheti magának, hogy megfizesse a bioélelmiszereket, amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem ártalmasak, hanem vegyszer- és GMO-mentesek, ellenben háromszor annyiba kerülnek.
Az érvényben lévő EU-szabályozás szerint GMO termék az, amely 0,9 százaléknál több génmódosított összetevőt tartalmaz. Európában – akárcsak Amerikában – ebben az esetben fel kell feltüntetni az élelmiszer csomagolásán, hogy van benne GMO. Ez a gyártó feladata. Nem tilos a kevesebb génmódosított összetevő feltüntetése sem az élelmiszereken, csak egyik gyártó sem hülye, hogy ezt megtegye.
A GMO-élelmiszerekben a kockázatot a beültetett gének és az általuk termelt fehérjék, fehérjetermékek jelentik. Csak olyan GMO élelmiszer engedélyezhető, amely nem toxikus.
A Greenpeace az egyik leghangosabban ellenző szervezet, amely minden eszközzel a génmódosított növények, élőlények ellen kampányol. Úgy tekinti, hogy ez durva beavatkozás a természet rendjébe. Szerintük a 0,9 százalékos lélektani határ egy félreértés eredménye.
Ki lehet játszani a GMO feltüntetését
A jogszabály a következő feltételeket szabja meg: a GMO-tartalmat minden esetben jelölni kell, kivéve, ha 1. ez az érték 0,9 százalék alatti, 2. a GMO jelenléte véletlen, vagyis a gyártó nem tud róla, 3. ha az közvetlenül az élelmiszerbe kerül. Ha GMO-val takarmányozott állat húsát, tejét használják fel, adják el, már nem szükséges feltüntetni.
Ez utóbbi azon a meggyőződésen alapul – amit jó néhányan kétségbe is vonnak –, hogy az említett állatok esetében a GMO nem kerül bele az élelmiszerbe. A felfogás szerint ugyanis az állatok emésztő traktusából a módosított gének nem jutnak bele a vérükbe vagy húsukba, tejükbe, így nem kerülhetnek tovább, mivel a bélrendszerben tökéletesen lebomlanak a tápanyagok egészen az alapegységekig.
A zöldek szerint ez a szabályozás a gyártót védi, hiszen legtöbb esetben igen nehéz GMO-mentes, valóban tiszta alapanyaghoz jutni, a gyártók pedig könnyen védekezhetnek azzal, hogy nem tudtak a GMO-jelenlétéről.
A Greenpeace azt javasolja: abban az esetben, ha a gyártó tudja, hogy alapanyaga, még ha minimális szinten is, de tartalmaz módosított szervezetet, legyen kötelessége jelölni azt. A fogyasztóknak így lenne lehetőségük választani. Erre vonatkozó javaslatukat, amelyhez Európában egymillió aláírást gyűjtöttek az elmúlt években, 2007 februárjában adták át az Európai Bizottságnak.
Németországban (nagy GMO-ellenző ország) például már több ízben vontak felelősségre gyártókat, akik nem jelölték termékükön a 0,3 százalékos GMO-tartalmat, holott tudomásuk volt róla.
Ki áll mellette, és ki ellene?
Nyilvánvaló, hogy a termelők a génmódosítás mellett foglalnak állást. A legnagyobb mennyiségű GM növényt az Egyesült Államokban termesztik, és ők az elsődleges fogyasztók is. Legnagyobb vetésterületek az USA után Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Indiában és Kínában találhatók.
Európa megosztott a GM élelmiszerek megítélésében, Finnország, Hollandia, Portugália és Spanyolország pozitívan áll engedélyezésükhöz, nyilvánvalóan anyagi érdekek miatt, de a lakosság sem utasítja el.
Albánia, Románia, Grúzia és Ukrajna az ingadozók csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy hallgatólagosan vagy nyilvánosan megengedték a géntechnológiai kutatásokat, és néha a termesztést is.
Az ellentábort Ausztria, Németország, Dánia, Görögország, Norvégia, Luxemburg, Csehország és Magyarország képviseli. Magyarországon egyelőre egyetlen fajta termesztését sem engedélyezik, arra a logikára építve, hogy minél tovább megőrzik a GM-mentességet, annál kedvezőbb lehetőségük van arra, hogy a magyar kukoricát és vetőmagot eladhassák.
Az Európai Unió 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított termékekre vonatkozó, hat éves tilalmat, és egyben megszabta azok engedélyezési és címkézési szabályait. Ez azt jelenti, hogy feltételek mellett, de engedélyezik bizonyos esetekben az importot, és még kevesebb termék esetében a termesztést.
A kérdésben viszont nincs egységes politika, hiszen minden ország maga szabhatja meg, hogy alkalmazza-e az uniós szabályozást, vagy sem. Az Európai Bizottság hivatalosan például már több genetikailag módosított kukoricafajta importját és forgalmazását engedélyezte, később termesztésükhöz is hozzájárult.
A GMO jelenlétét a boltokban
lévő élelmiszerekben több kutatás, felmérés is vizsgálta. A Greenpeace például Magyarországon 2004 és 2006 között végzett felméréseket, ennek eredményeit 2007-ben tették közzé. Körülbelül 60 bolti terméket vizsgáltak meg, a termékek 39,5 százalékánál találtak GMO-maradványt. Ez az arány jóval nagyobb, mint az Európai Uniós átlag, amely 19,5 százalékos. A Greenpeace magyarországi munkatársai olyan hatósági mérésekről is tudnak, amelyeknél a hústermékek 59 százaléka tartalmazott génmódosított szóját.
A szóját igen sok élelmiszer gyártása során használják, például pékáruk, szószok, édességek esetében, de a génmódosítást már nagyon nehéz kimutatni. Biztosan csak a hústermékek gyártása során is gyakran használt szójafehérjében lehet. A vizsgálatok szerint az olcsóbb hústermékekben, felvágottakban, virslikben szinte kivétel nélkül volt génmódosított szójatermék, szójamentesek csak a jobb minőségű, drágább húsok voltak.
Románia már rég nem tiszta terület,
1998-tól 2006-ig elég nagy területen termesztettek GMO-szóját. 2006-ban például 137 hektáron. Az ország uniós csatlakozásával hivatalosan tilossá vált a génmódosított szója előállítása, Romániában jelenleg génmódosított kukoricát termesztenek 2007-től. Abban az évben 332,5 hektáron, 2010-ben már 822,6 hektáron, legutóbbi hivatalos adatok szerint Arad, Kolozs, Buzău, Brăila és Călăraşi megyékben.
A termesztést nem művelik nagy területeken, mert elsősorban az USA-ban kifejlesztett génmódosított kukorica, amely bizonyos lepkefaj elpusztítására alkalmas, nálunk nem hatékony: nem nagyon fordul elő Romániában az említett rovar.
A génmódosított krumpliról az országban most folyik a vita, Székelyföld is védi saját érdekeit. De nem csak a GMO-kérdés merült fel a burgonyával kapcsolatban, hanem az import és a változó árak is megkeserítik a termelők életét.
Miért nem tudjuk pontosan, mennyi GMO-t eszünk? Hogyan kaptuk ajándékba a madár- és sertésinfluenzát, és miért nem hatnak sokunknál az antibiotikumok? Ezekről és a piszkos üzletekről a következő részben lehet olvasni.
„A genetikailag módosított növények termesztése minden idők legnagyobb környezeti katasztrófáját fogja okozni” – mondta Károly herceg, a génmódosított élelmiszerek egyik legnagyobb ismert ellenzője. Érve: a multinacionális élelmiszercégek képesek diktálni az étkezési szokásokat, és ha érdekük úgy kívánja, akkor bármit meg tudnak velünk etetni.
Már volt arra példa, hogy kísérletképpen bevezetett mezőgazdasági technológia környezeti katasztrófát okozott Indiában, illetve Pakisztánban. Károly herceg szerint az élelmiszer-biztonság még az élelmiszer-termelésnél is fontosabb: nem mindegy, hogy mit termelünk, illetve hogy mit fogyasztunk – ez az igazi kérdés napjainkban. Mert a Föld el tudná tartani a lakóit, a kérdés az, hogyan.
Genetika gyorsan felejtőknek
(Ha még emlékszel a tizenkettedikes biológiára, akkor ezt ugord át.)
GMO – genetikailag módosított organizmus vagy élőlény, a kifejezést használjuk élőlényekre és a belőlük készült élelmiszerekre is. A módosítást az teszi lehetővé, hogy minden élőlény DNS-t hordoz sejtjeiben, amely tartalmazza az információt, amely szükséges az új egyed kialakulásához, és ezt tovább is tudja adni az utódainak.
A DNS struktúrája univerzális, a baktériumokban is ugyanúgy néz ki, mint a legfejlettebb emlősökben, ideértve az embert is. A DNS-nek az információt hordozó, hasznos része viszonylag rövid, a hosszú DNS-láncoknak csak viszonylag kis hányada tartalmaz hasznos információt. Ezeket a szakaszokat, amelyekben egy fehérjének vagy egy RNS-nek a kódja van leírva, nevezzük génnek.
A genom egy adott faj, szervezet teljes genetikai információmennyiségét jelenti általában a DNS-ben, de vannak olyan élőlények, amelyeknél az RNS-ben van leírva. A génmódosítás az a folyamat, amikor valamilyen technikai eszköz segítségével, amit közösen géntechnológiának nevezünk, megváltoztatjuk a DNS-t.
Géneket ültetünk be, vagy távolítunk el, de azt is meg lehet csinálni, hogy magát a gént otthagyjuk, csak a funkcióját változtatjuk meg. Meg lehet azt oldani, hogy a génpár ott van a sejtben, de nem működik, illetve azt is, hogy moduláljuk a gén működését, hogy mennyire jól működik, mennyire fejeződik ki a hatása.
A génsebészet az a technológia, amellyel ezt a célt (a gén bevitelét, eltávolítását vagy modulálását) el lehet érni. Többféle módszer létezik. Valamilyen hordozóra van szükségünk, amely mintegy a hátán beviszi az idegen gént a sejt belsejébe. Az ember esetében ezt meg tudják tenni a vírusok, a növények esetében bizonyos baktériumok, illetve léteznek olyan, nagyon vékony, kapillárisból készült nanotűk, amelyek segítségével például mesterséges megtermékenyítéskor is dolgoznak, és be lehet a géneket vinni más sejtekbe.
Abban az esetben, ha ugyanabból a fajból származó gént ültetünk be, ugyanazt játsszuk el, mint a nemesítők, csak sokkal gyorsabban: nem kísérletezgetünk, hanem céltudatosan kiveszünk egyetlen gént, és azt beültetjük egy másikba. Ha ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, akkor a módosított élőlényben nem történik lényegi változás, de megjelenik benne egy új tulajdonság. Az így létrehozott élőlényt úgy hívjuk, hogy ciszgénikus.
Ha egy teljesen idegen fajból ültetünk be géneket, például az ecetmuslica egy génjét egy egérbe, az már sokkal nagyobb változást eredményez, transzgénikus élőlényt hozunk létre, olyat, amelyet a természet nem nagyon tud produkálni, csak nagyon hosszú kísérletezgetés után. Ez a természetben is előfordul: a vírusok képesek arra, hogy egyik betegből egy másik fajhoz tartozó betegbe vigyenek át géneket (lásd sertésinfluenza).
Gregor Mendel biztos vakarná a fejét, ha ezt az előadást hallaná, az ő idejében ezek a fogalmak még nem jelentettek kihívást. Ő is módosított élőlényeket, manipulálta a borsókat sok generáción át keresztezve, és megpróbálta a sikeres kombinációkkal bíró egyedeket tovább szaporítani. A hátránya az, hogy hosszas, nagyon lassan lehet megcsinálni, bár ma is csinálják. A két módszer elfér egymás mellett.
(Ha még emlékszel a tizenkettedikes biológiára, akkor ezt ugord át.)
GMO – genetikailag módosított organizmus vagy élőlény, a kifejezést használjuk élőlényekre és a belőlük készült élelmiszerekre is. A módosítást az teszi lehetővé, hogy minden élőlény DNS-t hordoz sejtjeiben, amely tartalmazza az információt, amely szükséges az új egyed kialakulásához, és ezt tovább is tudja adni az utódainak.
A DNS struktúrája univerzális, a baktériumokban is ugyanúgy néz ki, mint a legfejlettebb emlősökben, ideértve az embert is. A DNS-nek az információt hordozó, hasznos része viszonylag rövid, a hosszú DNS-láncoknak csak viszonylag kis hányada tartalmaz hasznos információt. Ezeket a szakaszokat, amelyekben egy fehérjének vagy egy RNS-nek a kódja van leírva, nevezzük génnek.
A genom egy adott faj, szervezet teljes genetikai információmennyiségét jelenti általában a DNS-ben, de vannak olyan élőlények, amelyeknél az RNS-ben van leírva. A génmódosítás az a folyamat, amikor valamilyen technikai eszköz segítségével, amit közösen géntechnológiának nevezünk, megváltoztatjuk a DNS-t.
Géneket ültetünk be, vagy távolítunk el, de azt is meg lehet csinálni, hogy magát a gént otthagyjuk, csak a funkcióját változtatjuk meg. Meg lehet azt oldani, hogy a génpár ott van a sejtben, de nem működik, illetve azt is, hogy moduláljuk a gén működését, hogy mennyire jól működik, mennyire fejeződik ki a hatása.
A génsebészet az a technológia, amellyel ezt a célt (a gén bevitelét, eltávolítását vagy modulálását) el lehet érni. Többféle módszer létezik. Valamilyen hordozóra van szükségünk, amely mintegy a hátán beviszi az idegen gént a sejt belsejébe. Az ember esetében ezt meg tudják tenni a vírusok, a növények esetében bizonyos baktériumok, illetve léteznek olyan, nagyon vékony, kapillárisból készült nanotűk, amelyek segítségével például mesterséges megtermékenyítéskor is dolgoznak, és be lehet a géneket vinni más sejtekbe.
Abban az esetben, ha ugyanabból a fajból származó gént ültetünk be, ugyanazt játsszuk el, mint a nemesítők, csak sokkal gyorsabban: nem kísérletezgetünk, hanem céltudatosan kiveszünk egyetlen gént, és azt beültetjük egy másikba. Ha ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, akkor a módosított élőlényben nem történik lényegi változás, de megjelenik benne egy új tulajdonság. Az így létrehozott élőlényt úgy hívjuk, hogy ciszgénikus.
Ha egy teljesen idegen fajból ültetünk be géneket, például az ecetmuslica egy génjét egy egérbe, az már sokkal nagyobb változást eredményez, transzgénikus élőlényt hozunk létre, olyat, amelyet a természet nem nagyon tud produkálni, csak nagyon hosszú kísérletezgetés után. Ez a természetben is előfordul: a vírusok képesek arra, hogy egyik betegből egy másik fajhoz tartozó betegbe vigyenek át géneket (lásd sertésinfluenza).
Gregor Mendel biztos vakarná a fejét, ha ezt az előadást hallaná, az ő idejében ezek a fogalmak még nem jelentettek kihívást. Ő is módosított élőlényeket, manipulálta a borsókat sok generáción át keresztezve, és megpróbálta a sikeres kombinációkkal bíró egyedeket tovább szaporítani. A hátránya az, hogy hosszas, nagyon lassan lehet megcsinálni, bár ma is csinálják. A két módszer elfér egymás mellett.
A génmódosított növények alkalmazása
Az első generációs génmódosított növényeket a mezőgazdaság használja: olyan növényeket és állatokat hoznak létre, amelyek a termelékenység szempontjából hasznosak, például rezisztensek bizonyos növényvédő szerekre, azaz lehet nagyüzemi rendszerben termeszteni az adott növényt. Bizonyos állatok nagyobbra nőnek, több tejet adnak, nagyobb lesz a sonkájuk, és olyan szörnyűségeket is lehet látni, hogy egy csirkének négy lába lesz vagy hat szárnya, ami sokkal előnyösebb a termelőnek.
A második generációs fajták esetében olyan változásokat hoznak létre egy növényben vagy állatban, hogy az olyan fehérjéket termeljen, amelyeket egyébként nem vagy nem abban a formában termel, és amelyeket mi, emberek közvetlenül elfogyaszthatunk: szója vagy bizonyos burgonyafajták, amelyeket úgy változtattak meg, hogy azok táplálkozástanilag előnyösebbek legyenek.
Például a paradicsomot úgy próbálták megváltoztatni, hogy ne romoljon meg szállítás során, hanem maradjon kemény, szép és kívánatos, az üzletek polcain akár hetekig is állhasson. Ennek elsősorban üzleti előnye van.
Ismert, génkezelt élelmiszernövények
(Felsorolás sok infóval és kajával. Ha unod, vagy nem eszel növényeket, vagy eszel, és továbbra is szeretni akarod őket, ugord át.)
Szója: a legnagyobb területen termelt, totális gyomirtószereknek ellenálló növény. A legnagyobb gondot termesztésében a gyomok jelentették, ezt oldották meg génmódosítással. Jelenleg az Omega-3 zsírsavakat termelő fajtákkal folynak a kísérletezések. Romániában hivatalosan nem lehet termeszteni, nem titok azonban, hogy nagy területeket ültetnek be ma is génmódosított szójával.
Kukorica: a módosított fajba egy olyan toxid génjét ültették be, amely bizonyos lepkékre és molyokra mérgező, így a növény maga termeli meg a mérget. A hátránya az lett, hogy mivel a kukorica levelét és szárát nem csak bizonyos lepkék fogyasztották, más lepkefajokat is kipusztított az amerikai kontinensről. Ez ma már egy ismert környezeti katasztrófa.
Arra egyelőre nincs konkrét bizonyíték, hogy az így előállított kukorica az emberre is ártalmas, bár nyilván a rovarokat elpusztító mérgező anyag bekerül a darált kukoricalisztbe, az ebből készült puliszkát pedig megesszük. Romániában nagy területeken termesztik, többek között Kolozs megyében.
Gyapot: nemcsak a textilipar használja fel, hanem magjából olajat préselnek, és elsősorban az USA-ban, Indiában olyan gyakran használják sütésre, főzésre, mint mi a napraforgó olajat. Rovarrezistens fajtákat termesztettek ki.
Repce: a negyedik legnagyobb területen kultivált növény. Többek között étrend-kiegészítőkben és kozmetikai termékekben használt alapanyagok miatt módosították genetikailag, és termesztik nagy mennyiségben. Ellenáll a gyomirtó-szereknek.
Dr. Bódis György főorvos
A lucernát, a burgonyát, a paradicsomot és a rizset kisebb területeken ugyan, de génmódosított formában szintén termesztik. Lucerna: gyomirtó-szereknek ellenálló fajtát kísérleteztek ki, fontos takarmánynövényként használják.
Burgonya: egy Amflora nevű változatot termesztenek már Európában is, de nem emberi fogyasztásra szánták és engedélyezték, hanem állatokat etetnek vele, illetve az ipar számára bizonyult hasznosnak. Az Amflora változat olyan alapanyagot termel tiszta formában, amely a keményítőgyártás számára kedvező alapanyag. Csak az előállító biotechnológiai céggel szerződött partnerek számára elérhető, nincs közpiacon, az EU-ban ipari felhasználásra termesztik.
Egy másik génkezelt burgonyafajta még nem terjedt el. A növény génállományába a hóvirág egy génjét építették be, így lett rezisztens a Kolorádó bogárra.
Paradicsom: a puhulás nélkül érő Flavr Savr nevű fajta az első kereskedelmi célra termesztett génmódosított élelmiszer volt, forgalmazása azonban nem termelt nyereséget, így 1997-ben kivonták a piacról. Előállítása túl drága lett volna, ezért a kereskedők, termelők inkább vállalják, hogy a paradicsom tíz-húsz százaléka megromlik szállítás közben.
Azóta több zöldség és gyümölcsféle késleltetett érésű/puhulás nélkül érő változatát is előállítják, jelentőségüket a meghosszabbodott eltarthatósági idő adja.
Rizs: Ázsiában alapélelmiszer, és mivel ennek termesztése a népesség élelmiszer-ellátási kérdését is érinti, nem kis vitákat szült a génmódosított rizs előállítása. Mivel sok keleti családnak szinte a rizs az egyetlen eledele, nagy problémát jelent az A-vitamin, a növény ugyanis nem tartalmazza ezt az összetevőt. A génmódosított Aranyrizs már tartalmazza ezt a vitamint, ebben az esetben Bódis György szerint elmondható, hogy hasznos volt a génállomány megváltoztatása, már csak egészségügyi okokból is.
A rizzsel további kísérletezések, fejlesztések folynak, szeretnének kifejleszteni egy olyan változatot, amely E-vitamint, vasat, cinket, és kedvezőbb fehérje-összetételt tartalmaz.
Génmódosított veszélyek 1: allergia
Mivel a génmanipulált szóját termesztik a világon a legnagyobb mennyiségben, ezzel a növénnyel kapcsolatban merült fel a legtöbb kérdés. A természetes szója nagyon egészséges élelmiszer, optimális arányban tartalmazza a fontos tápanyagokat. Körülbelül negyven százalékban fehérjét, 20 százalékban olajat, 30 százalékban szénhidrátot, 5 százalékban pedig szervetlen anyagokat (kálium, nátrium, kálcium, magnézium, foszfor) tartalmaz.
A szója olaja is előnyős, összetételében sok a telítetlen zsírsav, illetve nyolc százalékban egy omega-3 zsírsav található benne, amiről tudományosan is kimutatták, hogy csökkenti a koleszterin szintet. Úgy is mondhatnánk, hogy szupertáplálék, hiszen még rákmegelőző hatóanyaggal is bír.
Az, hogy a szóját belekeverik több élelmiszerbe is, nem lenne probléma. Az más kérdés, hogy természetes szóját vagy génmódosítottat használnak-e kiegészítőként. A gond a génmódosított szója fehérjével van, ugyanis képes élelmiszer-allergiát okozni, a kilencedik leggyakoribb élelmiszer-allergia okozója.
Az allergia nagyon súlyos reakciókat produkál, ami akár halálos is lehet. Kis mennyiségű szójafehérjét mindenki tolerál, még az allergiások is, pontosabban 400 mg dózisig. De mivel nagyon sok élelmiszerben benne van (hamburgerben, csokiban, sajtokban és általában az olajban sült élelmiszerekben), ezért egyáltalán nem elhanyagolható a szójaallergia jelentősége.
Úgyis azt esszük
Bár az Európai Unióban nem termelnek génmódosított szóját, a fogyasztás viszont pontosan akkora mértékű, mint a világ többi részében. 2008-ban az Egyesült Államok 80,5 millió köbtonnát termelt, Brazília 59,9, Argentína 46,2, Kína 15,5, India 9, Paraguay 6,8, Kanada 3,3, az EU 0,6 millió köbtonnát. A világon 2008-ban összesen 230 millió köbtonnát.
Azok az országok, amelyek génmódosított szóját termelnek, hatalmas összegeket nyernek, hiszen amelyek nem termelik, nagy mennyiségben fogyasztják. Nem titok, hogy Európába az Argentínából és Brazíliából érkező szója nagy része génmódosított, az argentin száz százalékban, a brazil 30 százalékban. Szakértők szerint világviszonylatban a termesztett szója 60 százaléka, de jó esetben is fele génmódosított.
A legnagyobb gond az, hogy most már nem lehet tudni, hogy melyik módosított és melyik nem, a termelők és a forgalmazók is annyira keverik őket, természetesen nem véletlenül. Az Európába behozott szója tíz százaléka az élelmiszeriparba kerül, a többit takarmányozásra használják. Érdekes módon a kutyatápszerek csomagolótasakján legtöbbször feltüntetik, hogy génmódosított szóját tartalmaz, a hamburgerzacskókon nem igazán.
A génmódosított állatok
sokkal kevésbé terjedtek el, mint a növények.
„Környezetdisznó”: jobban hasznosítja a növényi foszfort, kisebb a trágya környezetszennyező hatása.
„Omega-3 disznó”: szalonnájában nagyobb mennyiségben van jelen az Omega-3 zsírsav. Ennél a fajtánál a génbeültetést 2006-ban hajtották végre.
Transzgenikus kecske: tejének fehérjeszerkezetét és tápanyag-összetételét módosították.
Transzgenikus szarvasmarha: nem terjedt el. Ezekbe az állatokba laktoferrin-termelést kódoló géneket ültettek. Ez az anyag segít az egészséges emésztőrendszer fenntartásában, karbantartja a szervezet természetes védekező-rendszerét. Ideális a laktóz intoleranciában szenvedők és a tejtermékek fogyasztásában korlátozott személyek számára. Az átörökítő Herman bikát végül etikai problémák miatt „nyugdíjazták”, a beültetett tulajdonságot öröklő utódait elpusztították.
Halak: a génmódosított halakban (lazacban, pontyban és afrikai tilapia fajokban) növekedési hormontúltermelést értek el, vagyis gyorsabban és nagyobbra nőnek nem módosított társaiknál. A cél a környezeti források tehermentesítése lenne. A kérdés viszont az, hogy milyen hatással lesznek az ökoszisztémára, ha esetleg megszöknek és/vagy kereszteződnek vad rokonaikkal.
Bódis szerint előbb-utóbb kikerülnek a környezetbe, keverednek vad társaikkal, a beültetett géneket továbbadják, és tízezer év múlva senki sem tudja megmondani, hogy melyik gén volt az eredeti.
A génmódosítás szabályozása
nagyon összetett és nehéz feladat. Az EU nem tudott vele mit kezdeni, Amerikában teljesen liberálisan kezelik, hitvallásuk: ha nem ártalmas és jó üzlet, akkor fenntartások nélkül lehet csinálni. Európa konzervatívabb, gazdag, megengedheti magának, hogy megfizesse a bioélelmiszereket, amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem ártalmasak, hanem vegyszer- és GMO-mentesek, ellenben háromszor annyiba kerülnek.
Az érvényben lévő EU-szabályozás szerint GMO termék az, amely 0,9 százaléknál több génmódosított összetevőt tartalmaz. Európában – akárcsak Amerikában – ebben az esetben fel kell feltüntetni az élelmiszer csomagolásán, hogy van benne GMO. Ez a gyártó feladata. Nem tilos a kevesebb génmódosított összetevő feltüntetése sem az élelmiszereken, csak egyik gyártó sem hülye, hogy ezt megtegye.
A GMO-élelmiszerekben a kockázatot a beültetett gének és az általuk termelt fehérjék, fehérjetermékek jelentik. Csak olyan GMO élelmiszer engedélyezhető, amely nem toxikus.
A Greenpeace az egyik leghangosabban ellenző szervezet, amely minden eszközzel a génmódosított növények, élőlények ellen kampányol. Úgy tekinti, hogy ez durva beavatkozás a természet rendjébe. Szerintük a 0,9 százalékos lélektani határ egy félreértés eredménye.
Ki lehet játszani a GMO feltüntetését
A jogszabály a következő feltételeket szabja meg: a GMO-tartalmat minden esetben jelölni kell, kivéve, ha 1. ez az érték 0,9 százalék alatti, 2. a GMO jelenléte véletlen, vagyis a gyártó nem tud róla, 3. ha az közvetlenül az élelmiszerbe kerül. Ha GMO-val takarmányozott állat húsát, tejét használják fel, adják el, már nem szükséges feltüntetni.
Ez utóbbi azon a meggyőződésen alapul – amit jó néhányan kétségbe is vonnak –, hogy az említett állatok esetében a GMO nem kerül bele az élelmiszerbe. A felfogás szerint ugyanis az állatok emésztő traktusából a módosított gének nem jutnak bele a vérükbe vagy húsukba, tejükbe, így nem kerülhetnek tovább, mivel a bélrendszerben tökéletesen lebomlanak a tápanyagok egészen az alapegységekig.
A zöldek szerint ez a szabályozás a gyártót védi, hiszen legtöbb esetben igen nehéz GMO-mentes, valóban tiszta alapanyaghoz jutni, a gyártók pedig könnyen védekezhetnek azzal, hogy nem tudtak a GMO-jelenlétéről.
A Greenpeace azt javasolja: abban az esetben, ha a gyártó tudja, hogy alapanyaga, még ha minimális szinten is, de tartalmaz módosított szervezetet, legyen kötelessége jelölni azt. A fogyasztóknak így lenne lehetőségük választani. Erre vonatkozó javaslatukat, amelyhez Európában egymillió aláírást gyűjtöttek az elmúlt években, 2007 februárjában adták át az Európai Bizottságnak.
Németországban (nagy GMO-ellenző ország) például már több ízben vontak felelősségre gyártókat, akik nem jelölték termékükön a 0,3 százalékos GMO-tartalmat, holott tudomásuk volt róla.
Ki áll mellette, és ki ellene?
Nyilvánvaló, hogy a termelők a génmódosítás mellett foglalnak állást. A legnagyobb mennyiségű GM növényt az Egyesült Államokban termesztik, és ők az elsődleges fogyasztók is. Legnagyobb vetésterületek az USA után Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Indiában és Kínában találhatók.
Európa megosztott a GM élelmiszerek megítélésében, Finnország, Hollandia, Portugália és Spanyolország pozitívan áll engedélyezésükhöz, nyilvánvalóan anyagi érdekek miatt, de a lakosság sem utasítja el.
Albánia, Románia, Grúzia és Ukrajna az ingadozók csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy hallgatólagosan vagy nyilvánosan megengedték a géntechnológiai kutatásokat, és néha a termesztést is.
Az ellentábort Ausztria, Németország, Dánia, Görögország, Norvégia, Luxemburg, Csehország és Magyarország képviseli. Magyarországon egyelőre egyetlen fajta termesztését sem engedélyezik, arra a logikára építve, hogy minél tovább megőrzik a GM-mentességet, annál kedvezőbb lehetőségük van arra, hogy a magyar kukoricát és vetőmagot eladhassák.
Az Európai Unió 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított termékekre vonatkozó, hat éves tilalmat, és egyben megszabta azok engedélyezési és címkézési szabályait. Ez azt jelenti, hogy feltételek mellett, de engedélyezik bizonyos esetekben az importot, és még kevesebb termék esetében a termesztést.
A kérdésben viszont nincs egységes politika, hiszen minden ország maga szabhatja meg, hogy alkalmazza-e az uniós szabályozást, vagy sem. Az Európai Bizottság hivatalosan például már több genetikailag módosított kukoricafajta importját és forgalmazását engedélyezte, később termesztésükhöz is hozzájárult.
A GMO jelenlétét a boltokban
lévő élelmiszerekben több kutatás, felmérés is vizsgálta. A Greenpeace például Magyarországon 2004 és 2006 között végzett felméréseket, ennek eredményeit 2007-ben tették közzé. Körülbelül 60 bolti terméket vizsgáltak meg, a termékek 39,5 százalékánál találtak GMO-maradványt. Ez az arány jóval nagyobb, mint az Európai Uniós átlag, amely 19,5 százalékos. A Greenpeace magyarországi munkatársai olyan hatósági mérésekről is tudnak, amelyeknél a hústermékek 59 százaléka tartalmazott génmódosított szóját.
A szóját igen sok élelmiszer gyártása során használják, például pékáruk, szószok, édességek esetében, de a génmódosítást már nagyon nehéz kimutatni. Biztosan csak a hústermékek gyártása során is gyakran használt szójafehérjében lehet. A vizsgálatok szerint az olcsóbb hústermékekben, felvágottakban, virslikben szinte kivétel nélkül volt génmódosított szójatermék, szójamentesek csak a jobb minőségű, drágább húsok voltak.
Románia már rég nem tiszta terület,
1998-tól 2006-ig elég nagy területen termesztettek GMO-szóját. 2006-ban például 137 hektáron. Az ország uniós csatlakozásával hivatalosan tilossá vált a génmódosított szója előállítása, Romániában jelenleg génmódosított kukoricát termesztenek 2007-től. Abban az évben 332,5 hektáron, 2010-ben már 822,6 hektáron, legutóbbi hivatalos adatok szerint Arad, Kolozs, Buzău, Brăila és Călăraşi megyékben.
A termesztést nem művelik nagy területeken, mert elsősorban az USA-ban kifejlesztett génmódosított kukorica, amely bizonyos lepkefaj elpusztítására alkalmas, nálunk nem hatékony: nem nagyon fordul elő Romániában az említett rovar.
A génmódosított krumpliról az országban most folyik a vita, Székelyföld is védi saját érdekeit. De nem csak a GMO-kérdés merült fel a burgonyával kapcsolatban, hanem az import és a változó árak is megkeserítik a termelők életét.
Miért nem tudjuk pontosan, mennyi GMO-t eszünk? Hogyan kaptuk ajándékba a madár- és sertésinfluenzát, és miért nem hatnak sokunknál az antibiotikumok? Ezekről és a piszkos üzletekről a következő részben lehet olvasni.
Forrás : manna.ro - Génmódosított kaja: úgy esszük, hogy nem is tudjuk - köztér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése